A rossz útra térő alkalmazottak (akikről ilyenkor már mint belső elkövetőkről szoktunk beszélni) rengeteg kárt okoznak a gazdasági szereplőknek világszerte. A munkáltatót megkárosító alkalmazott cégmérettől, vállalati kultúrától és ágazattól függetlenül, mindig mindenhol komoly problémát jelent. Ráadásul általánosságban elmondható, hogy a belső elkövetőknek (rossz útra tért alkalmazottaknak) könnyebb dolguk is van, hiszen:
- ismerik a helyi viszonyokat (épületet, szokásokat, embereket, folyamatokat);
- könnyen fel tudnak készülni a lopásra (vagy egyéb bűncselekményre), hiszen szabadabban mozoghatnak és több helyre be tudnak jutni egyedül is, mintha nem alkalmazottak lennének;
- gyakran gyanú felett állnak, vagy legalábbis van feléjük egyfajta megelőlegezett bizalom.
Szintén fontos tudni ezekkel az esetekkel kapcsolatban, hogy (és ez különösen igaz mondjuk a kiskereskedelmi szektorra) az alkalmazottak által elkövetett lopások alapvetően ritkábbak, ugyanakkor sokkal több kárt okoznak mint azok az esetek, amikor egy külső elkövető (vagyis nem alkalmazott), által elkövetett lopásról beszélünk. Szintén rossz hír, hogy ezek a legritkább esetben egyszeri alkalmak, jellemzően egy lopás sorozatról beszélünk, ami hónapokig, vagy akár több évig is tart.
Mielőtt rátérnék arra, hogy mit tehet ilyen esetben a munkáltató, még egy rossz hírt kell leírnom. Ez ellen a jelenség ellen egyetlen cég sincs beoltva, mindenhol és bárhol előfordulhat, sőt elő is fordul. Sokkal gyakrabban, mint az ember gondolná.
Na de nézzük, hogy mit tehetünk abban az esetben, ha már felmerült bennünk a gyanú.
Ezeknek az eseteknek a felszámolása szakmai szempontból is komoly kihívást tud jelenteni, azok a tényezők, amik az alkalmazottak számára megkönnyítik a bűncselekményre való felkészülést és annak az elkövetését, egyszersmind megnehezítik a biztonsági szakemberek munkáját is, de természetesen ezek az esetek is megoldhatóak. Az első megválaszolandó kérdés, hogy pontosan mi az amit tudunk, mennyi a konkrétum és mennyi az, amit még nem tudunk megfelelően bizonyítékokkal alátámasztani. Ezek alapján 3 kategóriába sorolhatjuk be az eseteket:
- Csak a gyanú merült fel, de nincsenek igazi konkrétumok
- Van megalapozott feltételezés az elkövetőre és/vagy a módszerre vonatkozóan, de nincs egyértelmű bizonyíték
- Sziklaszilárd bizonyíték van arra, hogy ki, mit, hogyan követett el
Melyik esetben mit lehet tenni:
Természetesen, amikor még csak a gyanú merült fel, akkor a legnehezebb a helyzet. Ezekben az esetekben mindenképpen további adatgyűjtésre van szükség, a cél ilyenkor nem más mint eljutni a 2. vagy méginkább a 3. fázisba, amikor már vannak konkrétumok is a kezünkben. Ebben a fázisban – különösen, ha nagyon nincsen olyan nyom, amin el lehetne indulni – esetleg lehet cél az, hogy a feltételezett elkövető megijedjen a nyomozástól és abba hagyja a tevékenységét, de ezek ritkán hoznak hosszútávú eredményt. Ezt csak olyan estekben javaslom, amikor a vállalkozás szempontjából rendkívül alacsony kockázatú cselekményről van szó, pl.: a munkavállalók egymástól lopnak a közös hűtőből. Nyilván ez is olyan, amit meg kell oldani, de itt elegendő lehet egy látványos vizsgálat lefolytatása, ami azt eredményezheti, hogy az elkövető a lebukástól tartva inkább felhagy a cselekménysorozattal.
Azokban az esetekben, amikor már komoly bizonyítékokkal rendelkezünk, a gyanús személyre és/vagy egyes időszakokra, folyamatokra vonatkozóan (de ezek még nem elegendőek arra, hogy egy bírósági eljárásban is megállják a helyüket), akkor van egy döntési pont a vállalatok számára. Az egyik opció, hogy tovább folytatjuk az adatgyűjtést és az elemző-értékelő munkát saját erőforrásokra támaszkodva annak reményében, hogy sziklaszilárd bizonyítékot sikerül majd feltárni, a másik opció, hogy ezen a ponton bevonjuk a hatóságot és feljelentést teszünk a rendőrségen. Ez utóbbi esetben mindenképpen az a javaslatom, hogy ismeretlen tettes ellen tegyük meg a feljelentést, minden kétséget kizáró bizonyíték hiányában nem javasolt senkit meggyanúsítani. A feljelentést meg lehet tenni úgy is, hogy az illető ne legyen megnevezve, de minden olyan körülmény pontosan vázolva legyen, ami a mi gyanúnkat megalapozza, ez egyértelművé teszi a helyzetet a rendőrség számára is és felgyorsíthatja az általuk lefolytatott nyomozást is. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy a hatósági vizsgálat nem feltétlenül fogja az általunk elvárt eredményt hozni, tudomásul kell venni, hogy a rendőrség rendkívül leterhelt és a számunkra komoly problémát jelentő ügy elképzelhető, hogy nem lesz majd kiemelt prioritású a hatóság számára.
Ha már egyértelmű, közvetlen és minden kétséget kizáró bizonyítékunk van, akkor már csak el kell dönteni, hogyan szeretné kezelni a döntéshozó, illetve a károsult vállalat a helyzetet. Általában igaz lehet, hogy a társadalom szempontjából akkor járunk el helyesen, ha hivatalos útra tereljük az esetet és feljelentést teszünk a rendőrségen. Azonban a megkárosított szervezetnek nem feltétlenül ez a legelőnyösebb megoldás, sokszor születik az a döntés, hogy az elkövetőt szembesítik a tényekkel, majd születik egy megegyezés a munkaszerződés felbontásáról. Ez általában egy gyors megoldása szokott lenni a problémának, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az elkövető gyakorlatilag megússza a bűncselekmény elkövetését, gond nélkül jelentkezhet a következő munkáltatóhoz, ahol majd hasonló bűncselekményeket követhet el, amint kiismerte az ottani rendszert.
Összefoglalva az alkalmazottak által elkövetett lopásokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat elmondhatjuk, hogy:
- A belső elkövetőknek könnyebb dolguk van a bűncselekményekre való felkészülésben és azok elkövetésében egyaránt;
- Ritkán beszélhetünk egyszeri esetről, jellemzően, ha egy alkalmazott rossz útra tér, akkor rendszeresen, sokszor hónapokon, vagy akár éveken keresztül megkárosítja a munkáltatóját;
- A belső elkövetők felderítése és ezáltal a probléma megszüntetése pont azért problémás, amiért az elkövetőknek könnyebb dolguk van;
A probléma felszámolásakor fontos, hogy a munkáltató pontosan tudja, hogyan kívánja kezelni a helyzetet, mennyire fontos számára, hogy egy hivatalos hatósági/bírósági eljárás is lefolytatásra kerüljön.