A kereskedelmi leltárhiányok csökkentése hatékony veszteségmegelőzéssel

A kereskedelmi leltárhiányok csökkentése hatékony veszteségmegelőzéssel

Szerző: | 2024. okt. 7. | Kereskedelem, Tudástár

A kereskedelmi vállalkozások számára az egyik legnagyobb kihívást a leltárhiányok kezelése jelenti. Ezek a hiányok számos forrásból származhatnak, például lopás, adminisztrációs hibák vagy selejtezések, és komoly anyagi károkat okozhatnak. Egy jól működő veszteségmegelőzési stratégia azonban jelentősen csökkentheti ezeket a károkat, és hosszú távon is hozzájárulhat a vállalkozás pénzügyi eredményességéhez.

A leltárhiányok elleni küzdelem kihívásai

Sok cég számára a leltárhiányok csökkentése érdekében tett intézkedések sokszor nem hozzák az elvárt mértékű javulást. Tipikus helyzet, hogy a veszteségmegelőzésre rengeteg pénzt fordítanak – legyen szó vagyonőrökről, kamerarendszerekről, áruvédelmi eszközökről vagy akár saját dolgozók képzéséről –, de a leltárhiányok nem csökkennek olyan mértékben, mint amit a ráfordított erőforrások indokolnának (sőt szükségessé tennének, hogy közgazdaságtanilag is megérje a ráfordítás).

Ezekben az esetekben nemcsak a leltárhiány okozta veszteség jelent problémát, hanem az is, hogy a veszteségmegelőzési erőforrásokat nem kellő hatékonysággal használják fel. Ezért kiemelten fontos, hogy a vállalatok olyan átgondolt és stratégiai alapokon nyugvó veszteségmegelőzési programot alakítsanak ki, amely következetesen alkalmazva hosszú távon is fenntartható eredményeket biztosít.

Nézzük mik azok a lépések, amik elengedhetetlenül szükségesek egy eredményes veszteségmegelőzési program kialakításához.

1. Határozd meg a stratégiai célokat

Az első lépés a veszteségmegelőzési stratégia kialakításában a célok pontos meghatározása. Fontos, hogy ezek a célok ne legyenek általánosak, hanem az aktuális helyzethez és az üzleti célokhoz igazodjanak. Például, ha a vállalatnál a lopás jelentős mértékű problémát okoz, akkor a veszteségmegelőzés elsődleges célja ennek csökkentése kell, hogy legyen.

A stratégiai célok meghatározásakor figyelembe kell venni a vállalat jelenlegi leltárciklusait, a forgalmat, az árukészlet összetételét, valamint a korábbi veszteségadatokat. Minél pontosabb és reálisabb célokat tűzünk ki, annál könnyebben lesz mérhető a veszteségmegelőzési program eredményessége.

2. Állítsd össze a szükséges intézkedési csomagot

A célok meghatározása után elengedhetetlen egy részletes terv kidolgozása.

  • Mérési rendszer kialakítása: Határozzuk meg, hogy milyen mutatók alapján mérjük a leltárhiányokat és a veszteségmegelőzés hatékonyságát. Ezek lehetnek például a leltárhiány százalékos aránya, az áruvédelmi eszközök megtérülési mutatói vagy az alkalmazottak képzésének hatékonysága. Nagyon fontos, hogy ne essünk abba a hibába, hogy összeállítunk egy KPI rendszert, ami nem fogja mérni a vagyonvédelem eredményességét. Az, hogy ki vannak-e töltve a nyomtatványok, az őr ellenőrizte-e az áruvédelmi kapuk működőképességét vagy a vagyonőr munkára alkalmas állapotban és tiszta ruhában van-e az nem csökkenti a veszteségeket. Ezek fontos, alapvető dolgok, de ha mindez megvalósul, még mindig nem leszünk közelebb a kitűzött célokhoz.
  • Fókuszterületek kiválasztása: Azonosítsuk azokat a területeket, ahol a legnagyobb a hatást tudjuk az erőforrásainkkal elérni. Ez a fókuszterület nagyon sokféle módon értelmezhető. Lehet itt egyes kiemelt áruházakra fókuszálni, vagy bizonyos kurrens termékkörökre, vagy akár egyes, a veszteségek szempontjából fontos folyamatokra (pl. kasszázás, vagy a beérkező áru átvétele). A lényeg, hogy a fókuszterületeket úgy érdemes megválasztani, hogy ott kiemelkedő megtérüléssel tudjuk elkölteni a vagyonvédelmi költségvetésünket.
  • Akcióterv és feladatlisták összeállítása: Minden területre dolgozzunk ki konkrét intézkedéseket, amelyek a veszteség csökkentésére irányulnak. Ez lehet például a dolgozók képzése, a vagyonvédelmi rendszer fejlesztése vagy az adminisztratív folyamatok átdolgozása, ez lesz az akciótervünk. Az akciótervet pedig tovább érdemes bontani konkrét feladatlistákra (amiket mondjuk a vagyonőröknek, a bolti dolgozóknak, vagy az áruházvezetőnek kell végrehajtania).

3. Ültesd át a gyakorlatba és finomhangolj folyamatosan

A legjobb stratégia és a legátfogóbb intézkedési terv sem ér semmit, ha a gyakorlatban nem kerül megvalósításra. Fontos, hogy az intézkedéseket lépésről lépésre, a tervezett ütemben hajtsuk végre, és folyamatosan ellenőrizzük az eredményeket.

A gyakorlatba ültetés során kiemelten figyeljünk arra, hogy a méréseket rendszeresen elvégezzük, és az eredmények alapján finomhangoljuk a folyamatot. A veszteségmegelőzési program nem egy statikus rendszer, annak folyamatosan fejlődnie és alkalmazkodnia kell az aktuális körülményekhez igazodva.

4. Értékeld ki a leltárciklust és kezdd elölről

Minden leltárciklus végén szükség van egy átfogó értékelésre. Vizsgáljuk meg, hogy a kitűzött célok milyen mértékben valósultak meg, és elemezzük, mely intézkedések bizonyultak hatékonynak. Az értékelés és az aktuális üzleti célok alapján fogalmazzuk meg az új stratégiai célkitűzéseket és a folyamatot kezdjük elölről az első lépésnél.

Ez a ciklikus megközelítés biztosítja, hogy a veszteségmegelőzési programunk folyamatosan fejlődjön és igazodjon az üzleti környezet változásaihoz is.

Mit érhetsz el a következetes megvalósítással?

Ha a fenti lépéseket következetesen alkalmazod, az alábbi eredményekre számíthatsz:

  • Hatékonyabb erőforrás-felhasználás: A pontosan megtervezett és folyamatosan finomított intézkedéseknek köszönhetően a veszteségmegelőzési költségek hatékonyabban használhatók fel.
  • Trendelemzés a leltárcikluson belül: A rendszeres mérési és értékelési folyamatok lehetővé teszik, hogy már a leltárciklus során felismerd a kedvezőtlen trendeket és időben korrigálj.
  • Folyamatos fejlődés: Minden egyes ciklus végén tanulhatsz az elért eredményekből és az esetleges hibákból, így a következő leltárciklusban még hatékonyabbá válhatnak az alkalmazott módszerek.

Az átgondolt és következetesen megvalósított veszteségmegelőzési stratégia nemcsak a leltárhiányok csökkentésében segít, hanem hosszú távon hozzájárul a vállalat pénzügyi stabilitásához és versenyképességéhez is.

Ezért szeretem a biztonsági szabályzatokat!

Ezért szeretem a biztonsági szabályzatokat!

Szerző: | 2024. aug. 26. | Tudástár

A kereskedelmi vállalkozások számára az egyik legnagyobb kihívást a leltárhiányok kezelése jelenti. Ezek a hiányok számos forrásból származhatnak, például lopás, adminisztrációs hibák vagy selejtezések, és komoly anyagi károkat okozhatnak. Egy jól működő veszteségmegelőzési stratégia azonban jelentősen csökkentheti ezeket a károkat, és hosszú távon is hozzájárulhat a vállalkozás pénzügyi eredményességéhez.

A leltárhiányok elleni küzdelem kihívásai

Sok cég számára a leltárhiányok csökkentése érdekében tett intézkedések sokszor nem hozzák az elvárt mértékű javulást. Tipikus helyzet, hogy a veszteségmegelőzésre rengeteg pénzt fordítanak – legyen szó vagyonőrökről, kamerarendszerekről, áruvédelmi eszközökről vagy akár saját dolgozók képzéséről –, de a leltárhiányok nem csökkennek olyan mértékben, mint amit a ráfordított erőforrások indokolnának (sőt szükségessé tennének, hogy közgazdaságtanilag is megérje a ráfordítás).

Ezekben az esetekben nemcsak a leltárhiány okozta veszteség jelent problémát, hanem az is, hogy a veszteségmegelőzési erőforrásokat nem kellő hatékonysággal használják fel. Ezért kiemelten fontos, hogy a vállalatok olyan átgondolt és stratégiai alapokon nyugvó veszteségmegelőzési programot alakítsanak ki, amely következetesen alkalmazva hosszú távon is fenntartható eredményeket biztosít.

Nézzük mik azok a lépések, amik elengedhetetlenül szükségesek egy eredményes veszteségmegelőzési program kialakításához.

1. Határozd meg a stratégiai célokat

Az első lépés a veszteségmegelőzési stratégia kialakításában a célok pontos meghatározása. Fontos, hogy ezek a célok ne legyenek általánosak, hanem az aktuális helyzethez és az üzleti célokhoz igazodjanak. Például, ha a vállalatnál a lopás jelentős mértékű problémát okoz, akkor a veszteségmegelőzés elsődleges célja ennek csökkentése kell, hogy legyen.

A stratégiai célok meghatározásakor figyelembe kell venni a vállalat jelenlegi leltárciklusait, a forgalmat, az árukészlet összetételét, valamint a korábbi veszteségadatokat. Minél pontosabb és reálisabb célokat tűzünk ki, annál könnyebben lesz mérhető a veszteségmegelőzési program eredményessége.

2. Állítsd össze a szükséges intézkedési csomagot

A célok meghatározása után elengedhetetlen egy részletes terv kidolgozása.

  • Mérési rendszer kialakítása: Határozzuk meg, hogy milyen mutatók alapján mérjük a leltárhiányokat és a veszteségmegelőzés hatékonyságát. Ezek lehetnek például a leltárhiány százalékos aránya, az áruvédelmi eszközök megtérülési mutatói vagy az alkalmazottak képzésének hatékonysága. Nagyon fontos, hogy ne essünk abba a hibába, hogy összeállítunk egy KPI rendszert, ami nem fogja mérni a vagyonvédelem eredményességét. Az, hogy ki vannak-e töltve a nyomtatványok, az őr ellenőrizte-e az áruvédelmi kapuk működőképességét vagy a vagyonőr munkára alkalmas állapotban és tiszta ruhában van-e az nem csökkenti a veszteségeket. Ezek fontos, alapvető dolgok, de ha mindez megvalósul, még mindig nem leszünk közelebb a kitűzött célokhoz.
  • Fókuszterületek kiválasztása: Azonosítsuk azokat a területeket, ahol a legnagyobb a hatást tudjuk az erőforrásainkkal elérni. Ez a fókuszterület nagyon sokféle módon értelmezhető. Lehet itt egyes kiemelt áruházakra fókuszálni, vagy bizonyos kurrens termékkörökre, vagy akár egyes, a veszteségek szempontjából fontos folyamatokra (pl. kasszázás, vagy a beérkező áru átvétele). A lényeg, hogy a fókuszterületeket úgy érdemes megválasztani, hogy ott kiemelkedő megtérüléssel tudjuk elkölteni a vagyonvédelmi költségvetésünket.
  • Akcióterv és feladatlisták összeállítása: Minden területre dolgozzunk ki konkrét intézkedéseket, amelyek a veszteség csökkentésére irányulnak. Ez lehet például a dolgozók képzése, a vagyonvédelmi rendszer fejlesztése vagy az adminisztratív folyamatok átdolgozása, ez lesz az akciótervünk. Az akciótervet pedig tovább érdemes bontani konkrét feladatlistákra (amiket mondjuk a vagyonőröknek, a bolti dolgozóknak, vagy az áruházvezetőnek kell végrehajtania).

 3. Ültesd át a gyakorlatba és finomhangolj folyamatosan

A legjobb stratégia és a legátfogóbb intézkedési terv sem ér semmit, ha a gyakorlatban nem kerül megvalósításra. Fontos, hogy az intézkedéseket lépésről lépésre, a tervezett ütemben hajtsuk végre, és folyamatosan ellenőrizzük az eredményeket.

A gyakorlatba ültetés során kiemelten figyeljünk arra, hogy a méréseket rendszeresen elvégezzük, és az eredmények alapján finomhangoljuk a folyamatot. A veszteségmegelőzési program nem egy statikus rendszer, annak folyamatosan fejlődnie és alkalmazkodnia kell az aktuális körülményekhez igazodva.

4. Értékeld ki a leltárciklust és kezdd elölről

Minden leltárciklus végén szükség van egy átfogó értékelésre. Vizsgáljuk meg, hogy a kitűzött célok milyen mértékben valósultak meg, és elemezzük, mely intézkedések bizonyultak hatékonynak. Az értékelés és az aktuális üzleti célok alapján fogalmazzuk meg az új stratégiai célkitűzéseket és a folyamatot kezdjük elölről az első lépésnél.

Ez a ciklikus megközelítés biztosítja, hogy a veszteségmegelőzési programunk folyamatosan fejlődjön és igazodjon az üzleti környezet változásaihoz is.

Mit érhetsz el a következetes megvalósítással?

Ha a fenti lépéseket következetesen alkalmazod, az alábbi eredményekre számíthatsz:

  • Hatékonyabb erőforrás-felhasználás: A pontosan megtervezett és folyamatosan finomított intézkedéseknek köszönhetően a veszteségmegelőzési költségek hatékonyabban használhatók fel.
  • Trendelemzés a leltárcikluson belül: A rendszeres mérési és értékelési folyamatok lehetővé teszik, hogy már a leltárciklus során felismerd a kedvezőtlen trendeket és időben korrigálj.
  • Folyamatos fejlődés: Minden egyes ciklus végén tanulhatsz az elért eredményekből és az esetleges hibákból, így a következő leltárciklusban még hatékonyabbá válhatnak az alkalmazott módszerek.

Az átgondolt és következetesen megvalósított veszteségmegelőzési stratégia nemcsak a leltárhiányok csökkentésében segít, hanem hosszú távon hozzájárul a vállalat pénzügyi stabilitásához és versenyképességéhez is.

A komplex vagyonbiztonsági rendszerekről

A komplex vagyonbiztonsági rendszerekről

Szerző: | 2024. aug. 8. | Tudástár

A jelenlegi turbulens üzleti világban egyre nagyobb jelentősége van egy biztonságos működési környezet megteremtésének. Ha egy ilyen működési környezetet kívánunk létrehozni egy vállalat számára, akkor valószínűleg egy komplex vagyonvédelmi rendszert lesz szükséges kialakítani és üzemeltetni.

A vagyonbiztonsági rendszerek felépítése

A vagyonbiztonsági rendszerek építőelemei három fő kategóriába sorolhatóak:

  1. Technikai védelmi elemek
  2. Humán védelmi elemek
  3. Procedurális védelmi elemek

Ezek az elemek szoros kölcsönhatásban vannak és összehangolt működésük révén alakulhat ki egy optimális biztonsági szint, megfelelő tervezés mellett optimális költségek mellett.

1. Technikai védelmi elemek

A technikai védelmi elemeket két alkategóriába sorolhatjuk: mechanikai védelem és elektronikai védelem.

Mechanikai védelem

A mechanikai védelem talán a legrégebbi és a legegyszerűbb (működési mechanizmusát tekintve mindenképpen) védelmi elem kategória. Ezek az eszközök fizikai akadályt képeznek, amely megnehezíti vagy megakadályozza az illetéktelen behatolást. A mechanikai védelem fő funkciói:

  • A védett területre való bejutás szabályozása és az illetéktelen belépés megnehezítése: Ide tartoznak a kerítések, kapuk, lakatok, sorompók és egyéb akadályok, amelyek célja, hogy korlátozzák a hozzáférést a védett területekhez.
  • A védendő értékekhez való hozzáférés korlátozása: Páncélszekrények, ajtók és zárak segítségével védhetjük az értékes tárgyakat és dokumentumokat, biztosítva, hogy csak az arra jogosultak férhessenek hozzájuk.

A mechanikai védelem egyszerűsége és megbízhatósága miatt továbbra is széles körben alkalmazott megoldás, ugyanakkor gyakran kombinálják modern technológiai eszközökkel a még hatékonyabb védelem érdekében.

Elektronikai védelem

Az elektronikai védelem elemei és eszközei a technikai védelem másik nagy alkategóriája. Ezek olyan eszközök, amelyek funkciói és működési mechanizmusuk jellemzően eltér a mechanikai eszközökétől, de mára hasonlóan általános és elterjedt megoldások, mint a mechanikai eszközök. Ebbe a kategóriába olyan megoldások tartoznak, mint a kamerarendszerek, a behatolásjelző rendszerek, különböző érzékelő és riasztórendszerek (pl.: tűzjelző), beléptető rendszerek, stb. Közös jellemzője az ebbe a kategóriába tartozó eszközöknek, hogy telepítési költségeik mellett a mechanikai eszközökhöz viszonyítva, jelentős üzemeltetési (karbantartás, szoftverfrissítés, szoftver licenc) költségeket is generálnak. Cserébe viszont az eredeti biztonsági funkciójuk mellett számos egyéb területen is képesek értéket teremteni. Példaként csak azt említeném, hogy rengeteg adatot képesek szolgáltatni, amelyek egyes folyamatok és egyéb rendszerek optimalizációját is támogathatják. Ez a képességük pedig már túlmutat a biztonsági célú alkalmazásukon.

2. Humán védelmi elemek

A vagyonbiztonsági rendszerek humán védelmi elemei közé szoktunk sorolni minden olyan közreműködőt, akiknek a biztonság előállításában és fenntartásában aktív szerepe van. Tipikusan ide sorolandóak a vagyonőrök és vezetőik, a vállalat biztonsági vezetője és egyéb biztonsági munkatársai.

A humán védelmi elemek különösen kritikusak, mivel:

  • A minőségük nehezen jelezhető előre: A biztonsági személyzet képességei és teljesítménye jelentős mértékben befolyásolja a rendszer hatékonyságát, különösen hosszú távon, amin persze a fluktuáció sem segít.
  • Jelentős költségeket jelentenek: A biztonsági szolgálat (a vagyonőrök) a vagyonbiztonsági rendszerek legköltségesebb eleme szokott lenni.
  • A biztonsági vezető (illetve a belső biztonsági szervezet): Az ő képességeiknek és tudásuknak van a legnagyobb hatása arra, hogy a biztonsági rendszer mennyire fog hatékonyan működni és képes lesz-e alkalmazkodni az esetlegesen megváltozó körülményekhez.

3. Procedurális védelmi elemek

A procedurális védelem kategóriájában találhatóak azok a szabályzatok (biztonsági szabályzat, kamerarendszer szabályzat, anyag-, jármű, és személyforgalmi szabályzatok) és folyamatok (gépjárműellenőrzési folyamat, árukiadási folyamat, készpénzkezelési szabályzat), amelyeknek az egyik elsődleges funkciója a biztonság előállítása és fenntartása. A procedurális elemek előnyei közé tartozik a költséghatékonyság, mivel nagyon alacsony költségek mellett állíthatóak elő, ugyanakkor komoly pozitív hatást tudnak gyakorolni a biztonsági szintre. Azonban figyelmet igényelnek, mivel teljesen haszontalanná tudnak válni, ha nem megfelelően vannak előkészítve és ezáltal nincsenek betartva. A fenti 2 tényező miatt én minden esetben azt szoktam javasolni, hogy ezek a folyamatok és szabályzatok minden érintett bevonásával legyenek kialakítva, ezáltal elkerülhető az, hogy az íróasztalon tökéletesnek tűnő folyamatunk a gyakorlatban egyszerűen nem lesz használható.

Még egy jótanács ehhez a kategóriához: A szabályokat és folyamatokat érdemes úgy megtervezni, hogy a végrehajtók/alkalmazók számára a helyes döntés legyen a könnyű döntés. Ha olyan szabályt alakítunk ki, amelynek a betartása jelentős nehézségeket okoz, akkor sokkal nagyobb eséllyel lesznek megszegve ezek a szabályok.

Összefoglalás

A vagyonbiztonsági rendszerek hatékonysága a különböző védelmi elemek integrációján múlik. A hatékonyság mellett azonban mindenképpen érdemes odafigyelni a költséghatékonyságra is, ugyanis ezek a rendszerek nagyon magas költségeket képesek generálni. Amennyiben nem megfelelően kerül kialakításra a rendszer és nem a megfelelő megközelítéssel és szakmaisággal van üzemeltetve, akkor lehet, hogy alkalmas lesz a biztonsági kockázatok csökkentésére, de jó eséllyel komoly többletköltségeket fog generálni.

 

Mi az az érettségvizsgálat (Maturity Assessment) és miért lenne az jó nekem?

Mi az az érettségvizsgálat (Maturity Assessment) és miért lenne az jó nekem?

Szerző: | 2024. ápr. 2. | Tudástár

Az üzleti világban a hatékonyság és az alkalmazkodóképesség kulcsfontosságúak a versenyképesség fenntartásához és a hosszú távú siker eléréséhez, ezért a vállalatoknak elemi érdekük, hogy tisztában legyenek a saját rendszereik és vállalati funkcióik képességeivel, képesek legyenek a képességek és a teljesítény mérésére és ezáltal legyen mire alapozniuk a hosszútávú fejlesztési terveket.

Az érettségi modellek értékes és széles körben alkalmazott menedzsmenteszközök egy rendszer, egy szervezet vagy egy vállalati funkció képességeinek értékelésére. Annak ellenére, hogy ezek az eszközök bizonyították értéküket, használatuk még mindig nem terjedt el széles körben a vagyonvédelem és a vállalatbiztonság területén.

Az érettségvizsgálat során a rendszer és annak egyes elemei kerülnek felülvizsgálatra. Megállapításra kerül, hogy milyen képességekkel rendelkeznek a rendszer egyes elemei, és hogyan teljesítenek azok az eredeti célokkal összevetve. Ez a felülvizsgálati folyamat lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy objektív módon értékeljék vagyonbiztonsági rendszerüket és azonosítsák azokat a területeket, ahol ésszerű lehet további fejlesztéseket végrehajtani.

Az érettségvizsgálatot mi is minden esetben végre szoktuk hajtani a Vagyonbiztonsági Rendszer Optimalizációs Programunk keretében. A folyamat során minden esetben megvizsgáljuk:

  • a folyamatokat és eljárásokat, hogy lássuk ezek mennyire hatékonyak és megfelelőek a vállalat számára, mennyire vannak összehangolva a társosztályok folyamataival, mennyire képesek támogatni a vállalat főtevékenységét;
  • az alkalmazott technológiát, hogy lássuk a technikai védelmi eszközök milyen mértékben képesek támogatni a vállalat üzleti céljait és biztosítani a vagyon védelmét;
  • az emberi erőforrásokat és készségeket, hogy lássuk a vagyonbiztonsági rendszer kialakításáért, üzemeltetéséért és fejlesztéséért felelős szereplők (kezdve a vagyonőrtől), milyen szakmai színvonalat képviselnek, milyen mértékben képesek hozzájárulni a rendszer fejlesztéséhez és megfelelő üzemeltetéséhez; az emberi tényező szerepe kiemelkedő, hiszen (más területekhez hasonlóan) a vagyonbiztonság területén jellemzően az ember válik a leggyengébb láncszemmé, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberi kreativitás és odafigyelés jelentős mértékben képes hozzájárulni a rendszerek összteljesítményéhez;
  • az adminisztratív hátteret, ami a szabályzatok és egyéb dokumentumok minőségét, azok kezelését jelenti.

Az eredmények alapján a vállalatok képesek lesznek azonosítani azokat a területeket, ahol további fejlesztésekre van szükség a vagyonbiztonsági rendszer hatékonyságának növelése érdekében.

Az érettségvizsgálat, mint a fentiekből is kiderül, egy olyan eszköz, aminek a segítségével meg lehet állapítani egy rendszerről, hogy mennyire hatékonyan képes betölteni az eredeti funkcióját és képes-e reagálni a változásokra, képes-e a megváltozó körülményekhez alkalmazkodni, illetve folyamatosan fejlődni és ezáltal egyre költséghatékonyabbá válni. A vizsgálat azt is megmutatja, hogy a rendszer és a rendszer egyes elemei aktuálisan milyen képességekkel rendelkeznek, ezáltal nagyon jól használható alapot tud biztosítani a hosszabbtávú fejlesztésekhez, végső soron pedig hozzájárulhat a vállalati versenyképesség javításához.

Mi a CPTED, mire jó és mire nem?

Mi a CPTED, mire jó és mire nem?

Szerző: | 2024. febr. 26. | Tudástár

A CPTED (Crime Prevention Through Environmental Design – bűnmegelőzés környezettervezés révén) egy izgalmas és hatékony megközelítés a biztonság és a bűnmegelőzés területén. Ez a módszer arról szól, hogyan alakíthatjuk ki úgy környezetünket, hogy minimalizáljuk a bűncselekmények kockázatát és az épített környezet segítségével támogassuk a közbiztonságot. Ebben a blogbejegyzésben röviden be szeretném mutatni, mi is pontosan a CPTED, hogyan működik, mire alkalmazható és mit nem szabad elvárni az alkalmazásától.

Mi is az a CPTED?

A CPTED módszer eredetének gyökerei az 1960-as évekre nyúlnak vissza, amikor Oscar Newman, egy amerikai városrendezési szakember, rávilágított az épített környezet és a bűnözés közötti kapcsolatra. Newman az 1970-es évek elején megjelent „Defensible Space” című könyvében fogalmazta meg azokat az elveket, amelyek később a CPTED alapjaivá váltak.

CPTED egy olyan multidiszciplináris megközelítés, amely az építészetet, az urbánus tervezést és a létesítményüzemeltetést is magában foglalja. A módszer arra fókuszál, hogy megteremtse az informális tulajdonjog érzését a közterületek felett, növelje a természetes megfigyelés lehetőségeit, javítsa a(z épített) környezet képét és élhetőségét.

Az első generációs CPTED az, amelynek az alapjait Oscar Newman koncepciójára lehet visszavezetni, négy alapelvet foglal magába:

Territoriális ellenőrzés: Lényege, hogy az épített lakókörnyezet tervezése révén igyekszik a helyiekben felkelteni a tulajdonosi szemléletet. Amikor a lakók nemcsak a házaikat és lakásaikat, de azok közvetlen környezetét is elkezdik sajátjuknak tekinteni, akkor az nagyon komoly pozitív hatást tud gyakorolni azok rendezettségére, tisztaságára és úgy általában a környezet rendjére.

Természetes megfigyelés: Szorosan kapcsolódik az előző elvhez. Itt a cél a környezet átláthatóságának a megteremtése.

Imázs és miliő: Ez arra az elképzelésre épül, hogy az ingatlanok fizikai állapota és karbantartásuk színvonala azt jelzi, hogy egy terület gondozott vagy elhanyagolt, ami közvetlenül támogatja a biztonságos vagy nem biztonságos érzet kialakulását.

Belépés kontrollálása: Az eredeti Newman féle elméletben nem volt külön kategória. Az elképzelés az, hogy az épített környezet kialakítása során azokat kell „támogatni”, akiknek joguk fűződik az adott épületbe való bejutáshoz. Tipikus példák lehetnek erre a kisebb, lakóparkok, amelyek a külvilágtól valamilyen formában elszeparált módon kerülnek megépítésre.

A fenti alapelvek azok, amelyek később kibővítésre kerültek. A második generációs CPTED tovább fejleszti az első generációs stratégiákat a közösségi kapcsolatok és a közösségépítés erősítése érdekében.

Mire jó a CPTED?

  • A CPTED elveknek megfelelően kialakított környezet segít csökkenteni a különböző bűncselekmények bekövetkezésének a valószínűségét.
  • Az elvek alkalmazása képes támogatni egy élhető és szerethető környezet kialakulását.
  • A CPTED elvek mentén létrehozott környezet természetes módon képes támogatni helyi közösségek létrejöttét és azok megerősödését.

Mire nem jó a CPTED?

A CPTED nem képes megoldani társadalmi problémákat, a bűncselekmények számát csak helyi szinten csökkenti. Bár az elvek alkalmazásának bűncselekményekre gyakorolt hatása nehezen mérhető, hiszen jellemzően egyéb megoldásokkal együtt kerülnek alkalmazásra, de sok esetben a tapasztalat azt mutatta, hogy összességében nem csökkenti a bűncselekmények számát, csak „áttereli” azokat egy olyan területre, ahol a CPTED alapelvek nincsenek alkalmazva. Ezek a tapasztalatok egyébként összecsengenek más megoldásokhoz kapcsolódó tapasztalatokkal, mint például a térfigyelő rendszerek alkalmazása, vagy a kormányzár tömeges alkalmazása az autók ellopásának megakadályozására egy-egy környéken.

Összefoglalva tehát, a CPTED tehát egy érdekes és hasznos eszköz a bűnmegelőzés és a közbiztonság terén, de fontos tudni, hogy ez csak egy része a teljes képnek. A komolyabb eredmények elérése érdekében szükség van a komplex megközelítésre, amely figyelembe veszi mind a fizikai környezetet, mind a társadalmi tényezőket.

A 4D modell a vagyonbiztonságban

A 4D modell a vagyonbiztonságban

Szerző: | 2024. jan. 28. | Tudástár

Néhány héttel korábban a LinkedInen posztoltam a biztonság 4D modelljéről. Mivel a témával kapcsolatban kaptam több üzenetet is, amelyek a koncepcióról kérdeztek, ezért úgy határoztam, hogy a téma megérhet egy blogbejegyzést is.

A 4D modell mára már nem is igazán 4D modell. Számtalan verziója és változata létezik. Van, ahol az egyes betűket más szó helyettesítésére alkalmazzák (pl.: a 4. D elég gyakran a Defend szót takarja), de találkoztam már 3D-vel is, ott az utolsó fázis a Defeat (vagy Defend) volt elhagyva, illetve 5D modellel is, ahol a Detect (észlel) és a Delay (késleltet) fázisok közé beszúrták a Deny (megtagad) fázist, ami alatt jellemzően a védett területre való belépés megtagadását értik (pl.: beléptetőrendszer használatára utalva). Ugyanakkor szerintem a 3D-s és 5D-s verziók pont az eredeti koncepciót hagyják figyelmen kívül, vagyis azt, hogy az egyes D betűk által jelzett fázisok, azok egy intézett támadás idővonalán elhelyezkedő, meghatározott célú intézkedéscsomagokat takarnak, azzal a céllal, hogy a támadás:

  1. be se következzen,
  2. még a károk keletkezése előtt feltárásra kerüljön a szándék,
  3. elegendő idő álljon rendelkezésre a támadás elhárítására,
  4. a támadás (jelentősebb károkozás nélkül) elhárításra kerüljön.

Éppen ezért én maradok a 4D-nél, de mélyedjünk is el egy kicsit ebben a nagyon széles körben alkalmazható modellben.

Mint a posztomban is írtam a 4D modell az angol Deter (elrettent), Detect (észlel), Delay (késleltet) és Defeat (elhárít) szavakból épül fel, lényege pedig, hogy egy intézett támadás idővonalát (eszkalációját) modellezi és ennek a különböző fázisaira adott védelmi intézkedések céljait határozzák meg az egyes D-k.

A Deter (elrettent) az első védelmi funkció, aminek a feladata, hogy a támadó elrettentésre kerüljön és a támadás be se következzen. A Detect (észlel) a második védelmi funkció, aminek a célja, hogy a tervezett támadás a lehető legkorábbi fázisban felismerésre kerüljön (lehetőleg még a tényleges támadás megkezdése előtt, vagyis már legyen információnk egy esetleges betörésről, mielőtt a támadó betörné a kirakatot az éjszaka közepén). A Delay (késleltet) harmadik védelmi funkció célja, hogy a már megkezdett támadás lelassításra kerüljön, elegendő időt biztosítva a megfelelő válaszreakcióra, aminek célja a negyedik D, vagyis a Defeat (elhárít). Ennek az utolsó védelmi funkciónak a célja a támadás elhárítása, a megkezdett támadás által okozott károknak a minimalizálása.

Azért tartom kiválónak a modellt, mert bárminek (és bárkinek) a védelme során alkalmazható. Az alábbiakban egy példán keresztül bemutatom, külön kiemelve, hogy a példánk esetében milyen előnyei vannak.

Üzlet védelme egy bevásárlóparkban éjszaka

A példánknál az elkövető egy bevásárlóparkban szemelt ki magának egy üzlethelyiséget, ahol a feketepiacon könnyen és gyorsan értékesíthető termékeket árulnak. Az alábbi ábrán a támadó tervei láthatóak 5 fázisra bontva a tervezéstől kezdve egészen a menekülésig.

Miután a szándék megszületik benne, elhatározza, hogy felderíti a területet, felméri, hogy milyen biztonsági rendszerrel van felszerelve a bevásárlópark és az üzlet. A felderítést nappal végzi el, így könnyen el tud vegyülni a vásárlók között. Ekkor kell működnie az 1. D-nek (deter – elrettent). Jelen esetben a bevásárlóparkban és az üzlet környékén is több helyen tájékoztatótáblák vannak elhelyezve, amik felhívják a figyelmet arra, hogy riasztórendszer, biztonsági kamerarendszer és kivonuló szolgálat is alkalmazva van és több helyen már messziről látható módon vannak telepítve biztonsági kamerák. Az imént felsoroltak mind alkalmasak lehetnek arra, hogy elbizonytalanítsák az elkövetőt és a felderítés végére a várható haszonhoz viszonyítva túl magasnak ítélje meg a kockázatot (erről a módszerről majd egy későbbi blogbejegyzésben fogok írni, mert szintén érdekes téma, arról van szó, hogy tudatosan vagy kevésbé tudatosan, de minden elkövető mérlegel és számításba veszi, hogy a várható haszon arányban van-e az erőfeszítéseivel és a kockázataival, minél rosszabb kockázat-haszon arányt tudunk kihozni az elkövető számára, annál valószínűbb, hogy nem kísérli meg elkövetni az adott bűncselekményt).

Esetünkben az elkövetőnk nem rettent meg. A 2. fázisban éjszaka megjelenik a bevásárlóparkban, ismét körbejárja a környezetet, majd a kiválasztott üzletet közelebbről is megnézi. A célja itt még mindig a felderítés, de ez már közvetlenül a cselekmény megkezdése előtti felderítés. Ekkor kell működnie a 2. D-nek (Detect – észlel). Ez a jelen esetben olyan mozgásérzékelő funkcióval rendelkező kamerákat jelent, amelyekben van loitering funkció (amikor képes a kamera riasztást generálni, ha a környéken nem áthaladó, hanem ott „kószáló” személyt érzékel) a kamera képe és a kamera által generált automatikus riasztás pedig be van kötve egy távfelügyeleti központba. Ez lehetővé teszi, hogy az ott szolgálatot teljesítő vagyonőr figyelemmel követhesse az eseményeket. Még mindig csak a 2. fázisban vagyunk, amikor az elkövető rövid időre eltűnik, mert visszamegy az autójához, amit messzebb, a kamerák látóterén kívül parkolt le. A kamerák látóterébe már egy fejszével a kezében tér vissza, amivel a kirakat üvegét tervezi betörni. Ez az a pillanat, amikor a távfelügyeleti központ munkatársa már el tudja indítani a kivonulószolgálat munkatársát a helyszínre és tárcsázhatja a rendőrséget is.

A 3. fázisban kezdi meg az elkövető a kirakat betörését a fejszéjével, ne feledjük, hogy ekkor már elindult a folyamat, aminek a célja a betörés meghiúsítása és az elkövető elfogása. A kirakat természetesen biztonsági fóliával van betörésbiztossá téve, ami azt jelenti, hogy még egy fejsze segítségével is percekig tart átjutni rajta. Ez pedig elegendő időt biztosíthat arra, hogy…

A 4. D (Defeat – elhárít) is működjön és a betörő a helyszínen el legyen fogva.

A fentieket olvasva még a szakemberek közül is sokan csak legyinthetnek elsőre, mondván, hogy ebben semmi különlegesség nincsen, ezeket mindenhol szoktuk alkalmazni, ami jellemzően igaz is. Viszont olyannal (sajnos) nagyon ritkán találkozok, amikor a védelmi rendszer megtervezésénél ez a modell figyelembe lett volna véve és a rendszer egyes elemei összehangolásra kerültek volna. Pedig a rendszer összehangolása nélkül egy olyan vagyonbiztonsági rendszerünk lehet, aminek a költségei indokolatlanul magasak a teljesítményéhez és képességeihez viszonyítva.